Ma reggel azon gondolkodtam miért olyan nehéz egyedül lenni, befelé figyelni? Miért kell mindig a nyüzsgés a társaság?
Magunkban lenni, befelé figyelni ezt kell megtanulni nekünk embereknek, mert arra tanítanak rá bennünket, hogy ne legyünk önmagunk, ne ismerjük azt az embert akik vagyunk.
Magunkat megismerni a legfontosabb dolog.
Ma mindent az ego irányít, azt gondoljuk az vagyunk, akinek az egónk mond bennünket, pedig ennél sokkal többek vagyunk. Sokszor össze keverjük az egyedüllétet a magánnyal. Félünk az egyedülléttől, nem szeretjük. Arra neveltek bennünket, hogy az egyedüllét nem jó, mindig szól a zene, a tv valami, ami eltereli a figyelmünket magunkról mert az egonk mindig ott suttog nekünk. Pörgeti azokat a gondolatokat, ami félelmet kelt bennünk, ami nem visz előre, pedig ahhoz, hogy meghalljuk a lelkünk hangját, hogy ne féljünk a holnaptól és tudjunk a mában élni kell az, hogy tudjunk lecsendesedni és egyedül lenni. Ha elcsendesedünk kapcsolódunk saját magunkhoz meghallhatjuk saját lelkünket mit is szeretne nekünk mondani. Megláthatnánk valójában kik vagyunk, mit szeretnénk az életünkben megélni, létre hozni. Csendesedjünk el és figyeljünk befelé és tegyük fel a kérdést.
KI VAGYOK ÉN? MIÉRT VAGYOK ITT, ÉS VALÓJÁBAN MIT SZERETNÉK ELÉRNI AZ ÉLETEMBEN?
Az én életemben is eljött az idő amikor feltettem ezeket a kérdéseket, elkezdtem a meditációt és egyre több választ kaptam, ki vagyok, merre induljak, és mi a dolgom ebben az életben. Hálás vagyok ezért a tudásért.
Ha szeretnél segítséget, keress bátran!
Alpár Zsuzsi